Egy befektetést akkor tekinthetünk biztonságosnak, ha vele kapcsolatban alapvető kockázatok nem merülnek fel. Ilyen kockázatok lehetnek a nemfizetési kockázat, az árfolyam kockázat, partnerkockázat.
Elsődleges szempont kell hogy legyen a biztonság!
Még akkor is, ha ez esetleg magasabb költségekben nyilvánul meg.
A befektetéseink kockázatát jól átgondolt befektetési technikákkal minimalizálni lehet, ehhez pedig minél szélesebb összetételű befektetési portfóliót szükséges összeállítani.
Az egyik alapvető törvényszerűség,
ami alól egyetlen egy befektető sem tudja magát kivonni. a magasabb hozam magasabb kockázatot von maga után. Ez egyben azt is jelenti, hogy az alacsony kockázatnak alacsony hozam az ára. Az egyik legalacsonyabb kockázati szintet képviselő befektetés a bankbetét. Erről tudni érdemes, hogy ezeknek a reálhozama jellemzően negatív tartományban mozog, tehát nem éri el az adott időszakra megállapított infláció szintjét sem.
A másik befektetési kockázatot csökkentő szabály,
hogy lehetőség szerint több befektetési termékbe helyezzük el az erre szánt pénzt. Tehát mint az élet más területén, itt is igaz a több lábon állás szükségszerűsége. Diverzifikáljunk! Ha befektetünk, a portfóliónkban ne csak magas kockázatú részvények legyenek, pláne ne csak egy iparághoz tartozók. Vagy...ne csak bankbetétben tartsuk a pénzünket, mert abból soha nem lesz reálhozam.
A hosszabb időtáv csökkenti a befektetés kockázatát.
Ha megnézzük a részvénybefektetések hozamgrafikonjait (itt is diverzifikált portfóliókról beszélünk), akkor rövidebb időtávokon nagy kilengéseket tapasztalhatunk. Magas az árfolyam és a hozam kockázat. Ha 5-15 éves időszakot veszünk alapul, akkor egy jól összeállított részvény portfólió nagyon jól teljesíthet.
Ezért érdemes elkülöníteni olyan összeget, amelyről hosszú távon le tudunk mondani. ez lesz az a befektetés, ami lökést adhat egy fiatal felnőttkori életének, vagy egy felnőtt érettkori életének.
Nagyon fontos szabály, hogy megbízható partnerre bízzuk a befektetésünket!
Erre akkor is szükség van, ha ez megnöveli a befektetés költségeit. Például egy szakmailag elismert, régóta a piacon levő befektetési alapkezelő valószínűleg magasabb költségeket számít fel, mert a szakértelmet, az információt, az infrastruktúrát, tehát mindazt, ami a befektetések eredményét szolgálja (biztonság és haszon), … igen, meg kell fizetni!
A partner kiválasztásánál nem elhanyagolható a cégstruktúra, kik a vezetői, milyen szakemberekkel dolgoznak, milyen szakmai múlttal vesznek részt a munkában. Vizsgálni érdemes a jogi környezetet, a belső kontroll rendszert, hogy az mennyire szolgálhatja a befektetők érdekeit, biztonságát. A cég egy-egy termékhez kialakított befektetési politikája is beszédes.
Említést kell tennünk a garanciákról és a befektetővédelemről is.
A legtöbb partnerkockázatra létezik valamilyen szintű védelem. Magyarországon a bankbetétekre például az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA), az értékpapír számlákon elhelyezett pénzekre pedig a Befektető-Védelmi Alap (BEVA).
Például, ha a befektetési alappal veszteséget szenvedünk el az alapban szereplő befektetések miatt, azért nem jár kártérítés. Ha a befektetési szolgáltatóval (amely értékpapír számán nyilvántartja az alapomat) történik valami (pénzügyileg „megbillen”, fizetésképtelenné válik), és nem tudja kiadni számomra a nyilvántartott vagyonom, akkor ilyen esetben jótáll a BEVA. A térítés maximális határa 100.000 EUR, amit mindig az aktuális MNB árfolyamon forintosítanak.
Léteznek olyan befektetési szolgáltató cégek is, amelyek nem tartoznak a BEVA alá, de legtöbb esetben létezik egy kártalanítási, kompenzációs alap. Ez esetben meg kell ismerni ezeket a lehetőségeket is.
Találunk olyan befektetési szolgáltatókat, akiknél nincsenek garanciák… Gondoljunk az offshore cégekre.
Ha kérdésed van, keress bizalommal!
Konzultációt kérek
Kövesd Gondolatmorzsák pénzügyekről Facebook oldalunkat is!