A pénz akkor mutatja meg igazi arcát, ha dolgoztatjuk.

menu

Tudástár

Az alábbiakban szeretnénk néhány olyan, a befektetésekre, hitelezésre jellemző olyan alapfogalmat tisztázni, melyekkel az egyes pénzügyi folyamatok érthetőbbek lesznek.

A befektetés fogalma

Egy adott pénzmennyiség felhasználását jelenti különféle vagyontárgyak megszerzésére jövőbeni profit reményében.

A befektetéseket két csoportra lehet osztani: pénzügyi befektetések és reálbefektetések. Előbbi esetében valamilyen pénzeszközbe (például részvény, kötvény) fektetjük vagyonunkat, míg a másik esetében valamilyen értékálló tárgyba (műkincs, nemesfém) vagy termelési eszközbe történik a beruházás.

Különbség befektetés és megtakarítás között

A különféle megtakarítási lehetőségek és a befektetések közötti határok nem élesek, ugyanakkor az egyes termékek közötti különbségek - ezáltal az elért nyereség vagy veszteség mértéke - jelentősek lehetnek.

Léteznek olyan megtakarítással és befektetéssel kombinált formák, ahol pénze egy részét betétként, másik részét pedig befektetésként kezeli a pénzügyi szolgáltató. Ilyen formák például a kombinált megtakarítások vagy a Tartós Befektetési Szerződés Tartós Betéti Szerződéssel kombinálva.

Alaposan mérlegelni kell, hogy megtakarítási vagy befektetési konstrukcióba, esetleg a kettőt ötvöző kombinált termékbe fekteti-e pénzét.

Hitelredukciós Program

Egy olyan befektetési program, amelyet általában azzal a céllal lehet elindítani, hogy a jövőben felvenni szándékozott vagy a befektetéssel együtt felvett hitel terheit – leginkább a kamatterheket és a hitel futamidejét – jelentős mértékben csökkenthessük.

A befektetés középtávú, így annak eredménye (tőke és a hozamok) a futamidő felénél a hitelbe résztörlesztésként befizethető. A résztörlesztés eredményeként – a befektetett pénzösszeg és a hozamok nagyságától függően – a tőketartozás mértéke jelentősen lecsökken. Így változatlan törlesztőrészletek mellett a hitel hamarabb lezárul.

Ezzel az, aki a Hitelredukciós Programban részt vesz, akár az eredeti futamidő felénél visszanyerheti pénzügyi szabadságát, s nem utolsó sorban több millió forintnyi hitelt nem kell megfizetnie. Más nagyobb célra átcsoportosíthatja a későbbiekben.

Hitelredukció

 A hitel csökkentése elérhető a futamidő alatti rész – vagy végtörlesztéssel.  A résztörlesztéssel aktuális tőketartozásunk mértékét csökkenthetjük. A résztörlesztést követően 

  • ugyanakkora törlesztőrészletek megfizetésével a hitel futamidejét rövidíthetjük le, vagy
  • az eredeti futamidő meghagyása mellett kevesebb lesz a havonta fizetendő törlesztőrészletünk.

A végtörlesztéssel akkora összeget fizetünk a hitelünkbe, amellyel az aktuális tőketartozásunkat nullára csökkenthetjük, így a hitelünket is lezárhatjuk. A rész- illetve végtörlesztés általában díjköteles, de egyes pénzintézetek kedvezményként vagy valamely feltétel megvalósulásaként csökkenthetik vagy eltörölhetik azt.

Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok: jellemzője, hogy az az értékpapír kibocsátója a kötvényfeltételekben meghatározott kamatokkal együtt, meghatározott időben visszafizeti. Legismertebb fajtái: a kötvény, a kincstárjegy, jelzáloglevél.

Részesedési jogot megtestesítő értékpapírok: azt igazolják, hogy tulajdonosuk valamely vállalkozás alaptőkéjéhez járult hozzá, és a befektetett pénze után jogosult a kiosztott nyereség arányos részére, az osztalékra. Társtulajdonosi jogokat megtestesítő értékpapír, aminek fontos vonása az, hogy a tulajdonosuk nem vonhatja ki a vagyonát a vállalkozásból. Alaptípusa a részvény, de ide tartoznak a befektetési jegyek is.

Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő értékpapírok: valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak a tulajdonosuknak. Ide tartozik a közraktárjegy a hozzá tartozó zálogjeggyel (de például a hajóraklevelek stb. is).

Értékpapírnak minősülnek: váltó, csekk, kötvény, kincstárjegy, letéti jegy, jelzáloglevél, befektetési jegy, közraktári jegy, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész, kárpótlási jegy, részvény, másodlagos értékpapír, stb.

  • Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 30%.
  • Ingatlanfejlesztő alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 60%.
  • Likviditási alapok: az alap csak olyan kötvényjellegű eszközökbe fektet, amelynek a futamideje nem haladja meg a 3 hónapot.
  • Pénzpiaci alapok: a benne lévő kötvényjellegű eszközök futamideje nem haladja meg az 1 évet.
  • Rövid kötvényalapok: szintén a kötvényjellegű eszközök futamideje 1–3 év.
  • Hosszú kötvényalapok: a kötvényjellegű eszközök futamideje meghaladja a 3 évet.
  • Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: az alapban a kötvényeken kívül már részvény-típusú eszközök is vannak maximum 30%-os mértékben.
  • Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti.
  • Részvénytúlsúlyos alapok: a részvény-típusú eszközök aránya 70-90% közötti.
  • Tiszta részvény alap: a részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot.
  • Garantált alapok: hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok.
  • Származtatott alapok: származtatott ügyletekbe (például határidős, opciós ügyletek) fektető alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé.
  • Indexkövető alapok: Tőzsdei indexek teljesítményét leképző befektetési alapok. Az alapot kezelő befektetési szakemberek a kiválasztott értékpapírok körét és arányát, a követni kívánt régió vagy szektor tőzsdeindexéhez igazítják, teljesen lemásolva, leképezve azt.

Befektetési alap(ok)

Olyan vagyontömeg, amelyet Magyarországon jelenleg a 2014. évi XVI. törvény alapján lehet létrehozni és működtetni. Befektetési alapot csak befektetési alapkezelő hozhat létre és kezelhet. Egy befektetési alapkezelő több befektetési alapot is kezelhet.

A befektetési alapok fajtái:

  • zárt végű: az adott alap befektetési jegye csak meghatározott futamidő elteltével váltható vissza, amikor maga az alap is megszűnik.
  • nyílt végű: két fajtája van, az egyik esetben az alap befektetési jegye folyamatosan vásárolható és bármikor visszaváltható, a másik esetben az alap nem vásárolható, de a lejárat előtt is visszaváltható.

Típusai:

  • nyilvános: az alap által kibocsátott befektetési jegyeket bárki megvásárolhatja
  • zártkörű: az alap által kibocsátott befektetési jegyeket csak zárt körben, meghatározott feltételeknek megfelelő személyek vásárolhatják.

Befektetési kockázat

Egy adott befektetési eszköz (pl. részvény, állampapír, stb.) várható hozama mekkora tartományban mozog. Pl. 0% és 10% között, vagy -20% és +20% között, vagy 6 és 8% között, stb.

Minél kisebb tartományban mozoghat a várható hozam, annál kevésbé kockázatos egy befektetés. Statisztikai szempontból nézve nem más, mint egy eszköz múltbeli hozamainak szórása.

E tekintetben a volatilitás kifejezésről is szólni kell. A kockázatos eszközök nagyobb szórással, azaz nagyobb volatilitással rendelkeznek, mint az alacsony kockázatú (alacsony volatilitású) eszközök.

Egy értékpapírnak akkor magasabb a volatilitása, ha az értéke rövid idő leforgása alatt drámai mértékű változásra képes. A volatilitást a „szórás” eszközével mérjük, amely azt mutatja meg, hogy egy eszköz milyen mértékben tér el az átlagtól.

Bizonyos eszközök másokhoz képest ingadozóbbak (vagyis magasabb a volatilitásuk), és az egyes részvények volatilitása magasabb, mint egy tőzsdeindexé, amely több különféle részvényt foglal magába. Ezért a kockázatkerülő befektetők a bizonytalan megtérülés miatt kerülhetik az ingadozóbb értékpapírokat.

Eszközallokáció (Asset Allocation)

Azt jelenti, hogy egy portfolió milyen arányban tart vagy tarthat különböző eszközöket (pl. részvényt, kötvényt).

Egy portfolió eszközallokációja, a különféle eszközcsoportok (más néven eszközosztályok, ezek részvény, kötvény, árupiac, stb.) közötti megosztást jelenti.

Példa egy eszközallokációra: 50% nemzetközi részvény, 30% hazai részvény, 20% hazai kötvény.

Az eszközallokációs döntések az eszközcsoportok egymáshoz viszonyított arányát határozzák meg. Eszközallokációs döntéseket egy magán portfolió kialakításakor éppúgy hoznak, mint egy nagy befektetési alap menedzselése során.

Bechmark (Referencia-index)

A benchmark egy befektetés viszonyítási alapja, mércéje. A benchmarkhoz mérten állapíthatjuk meg, hogy az adott befektetés az elvárásokhoz képest jól vagy rosszul teljesített.

A benchmark valamilyen teljesítmény, hozam összehasonlítására szolgál. Jellemzően befektetési alapok, eszközalapok, nyugdíjpénztárak teljesítményének mérésére használják, amikor az alap vagy pénztár hozamát összehasonlítják benchmarkjának hozamával. A benchmarknak éppen ezért egy olyan indexnek kell lennie, ami jól összehasonlítható a befektetés teljesítményével.

Befektetési politika (Investment policy)

Egy portfolió befektetési politikája határozza meg az eszközallokációs kereteket. Például, hogy mennyi részvényt, mennyi kötvényt tartalmazhat a portfolió, vannak-e olyan piacok vagy eszközök, amiket egyáltalán nem tarhat (pl. külföldi befektetések).

A befektetési politika tartalmazza továbbá a hozamcél-kitűzést, ami lehet abszolút hozam szint elérése vagy egy benchmark-hozam felülmúlása.

Befektetési politikával minden professzionálisan kezelt portfolió rendelkezik, legyen szó akár magán-, akár intézményi portfolióról.

A befektetési alapok befektetési politikáját a Tájékoztatóban, illetve azon belül a Kezelési Szabályzatban találhatjuk meg, amit a forgalmazási helyeken illetve az alapkezelő honlapján is megtekinthetünk.

A tőkevédett alapok a befizetett tőke visszafizetését ígérik, biztosítsák, de nem bankgarancia útján, hanem az alap befektetési politikája alapján. Vagyis olyan módon fektetik be a pénzt, hogy biztosítva legyen a tőke visszafizetése.

A pénz jelentős részét kockázatmentes eszközökbe fektetik, ami a lejáratkor biztosítja a tőke (és megígért hozam) visszafizetését, és csak a fennmaradó kisebb összeget fektetik be kockázatos eszközökbe.

A kockázatos eszközökbe való befektetés eleinte opciók, ma már sokkal inkább swapok útján történik. A kockázatos eszközökre fordítandó arány attól függ értelemszerűen, hogy az alap mekkora részét kell kockázatmentes eszközökbe fektetni (minél magasabb a kockázatmentes hozam, annál kisebb összegre van szükség, vagyis annál több marad a tényleges befektetésre), illetve az alapkezelő mekkora költséget terhel az alapra.

Swap ügylet: Valamely pénzügyi instrumentum (minden olyan eszköz, amivel kereskedni lehet) - általában deviza, értékpapír vagy kamat - cseréjére vonatkozó olyan összetett megállapodás, amely általában egy azonnali és egy határidős adásvételi ügyletből, illetve több határidős ügyletből tevődik össze és általában jövőbeni pénzáramlások cseréjét vonja maga után.

A tőkevédett alapok célja: a betéti kamatoknál magasabb hozam elérése, az eredeti tőke feltétlen megtartása mellett.

A tőkevédett alapok kockázata: alacsony kockázatú befektetés, a befizetett tőkét mindenképpen visszakapja a befektető.
A befektetési szolgáltató nem-teljesítése és felszámolása esetén az adott ország Befektető-védelmi Alapja kártalanítja az ügyfeleket.

A tőkevédett alapok előnyei: Kockázatos piacokhoz való hozzáférés a tőke veszélybe kerülése nélkül. Átlátható struktúra, naponta publikált árfolyamadatok. Akár nagyon kis összeg befektethető

A tőkevédett alapok hátrányai: hagyományos alapokhoz képest valamivel magasabb költségek. Nem, nehezen vagy viszonylag magas költségek mellett váltható vissza.

Az értékpapír jogi fogalma: olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
Az értékpapír tehát olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet.

Az értékpapír pénzügyi fogalma: jövőbeli fizetésre vonatkozó ígéret. Csakis ebben az értelemben – de jogilag nem – értékpapírnak (securities) tekintik az úgynevezett származtatott ügyleteket, elsősorban a határidős ügyletek (forward és futures) kontraktusait és az opciókat, valamint a különféle csereügyleteket (swap).

Az értékpapírok megjelenési formáit tekintve két nagy csoportra oszthatók

  • Okirati formában megjelenő értékpapírok: két részből állnak: a köpenyből (előlapból) és a szelvényívből. 
  • Dematerializált értékpapírok: Dematerializált értékpapír alatt a törvényben és külön jogszabályban meghatározott módon, elektronikus úton létrehozott, rögzített, továbbított és nyilvántartott, a jogszabályokban meghatározott értékpapír tartalmi kellékeinek összességét tartalmazó elektronikus jelet kell érteni.

kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A kötvényben a kibocsátó (az adós) arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszegnek az előre meghatározott kamatát vagy egyéb jutalékait, valamint az általa vállalt esetleges egyéb szolgáltatásokat, továbbá a pénzösszeget a kötvény mindenkori tulajdonosának, illetve jogosultjának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetőleg teljesíti. Vannak olyan kötvénynek nevezett szerződések, értékpapírok, amelyek tartalmilag nem tekinthetők annak, ilyen például a biztosítási kötvény.

Kötvény lehet névre, vagy bemutatóra szóló. Magyarországon csak névre szóló kötvény bocsátható ki.

A kötvény lehet nyomdai úton előállított vagy dematerializált (értékpapír számlán digitális jelként tárolt).

Kamatozás szerint lehet

fix kamatozású, változó kamatozású, vagy speciális ún. zéró-kupon kötvény.

  • Fix kamatozás esetén a kibocsátó azt vállalja, hogy előre meghatározott időpontokban kifizeti a kötvény névértékének százalékában kifejezett, a futamidő alatt változatlan mértékű kamatot, majd lejáratkor visszafizeti a kötvény névértékét is.
  • Változó kamatozás esetén a kibocsátó előre meghatározott időpontokban kifizeti a kötvény névértékére vetített, százalékban kifejezett, de időben változó (általában valamely banki vagy bankközi kamatláb változásához kötött, például jegybanki alapkamat, BUBOR, LIBOR) kamatot, és a futamidő végén a névértéket.
  • Zéró-kupon kötvény esetén a kibocsátó nem kamatot fizet, hanem a kibocsátáskor névérték alatti áron értékesíti a kötvényt, amelynek lejáratakor a névértékét fizeti vissza. A befektető hozama (kamata) a beszerzéskori ár és a névérték különbözete lesz.

Kibocsátója szerint

  • Állami kibocsátású
    kincstárjegy
    államkötvény
  • Közintézményi kibocsátású (például önkormányzat)
  • Jegybanki, vagy kereskedelmi banki kibocsátású, ennek speciális változata a jelzálogbank által kibocsátott jelzáloglevél
  • Vállalati kibocsátású

A gyakorlatban a fenti kibocsátók kötvényei a piacon igen változatos neveken foroghatnak. Például diszkontkincstárjegy, kamatozó kincstárjegy stb.

A részvény: tulajdonjogot és egyéb jogokat megtestesítő értékpapír. Ezen értékpapírok és a részvénytársaságok a kapitalizmus jellemző és szerves elemei. A részvény birtokosa részesedése arányában résztulajdonosa az adott társaságnak, és jogosult a jövedelem és a szavazati jogok arányos részére is. Magyarországon nagykorú (pontosabban: cselekvőképes) személyek, jogi személyek, és jogi személlyel nem rendelkező szervezetek adhatják, vehetik, birtokolhatják ezen értékpapírokat.

Az érettebb kapitalista országokban a társadalom fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkezik, ezért ott jóval megszokottabb a részvények közvetlen birtoklása. Ez főleg a közép és felső osztályokban általános, mivel jelentős, nem ritkán elsődleges és elsőrangú jövedelemforrást jelenthet.

Hazánkban a lakosság csekélyebb részének van bármilyen megtakarítása, és ennek is csak töredékét teszi ki a közvetlen részvénytulajdon. Az "újracsomagolt" termékek, például befektetési életbiztosítások, befektetési alapok, nyugdíj célú megtakarítások által - közvetve bár - a magyar lakosságnak is van részvényvagyona.

A részvények leginkább (tőzsdei cégek esetében kizárólag) névre szóló értékpapírok. A 21. század technikai szintjén egyes értékpapírokat már nem szükséges nyomdai úton előállítani, az elektronikus kereskedési rendszerekben, elszámolásokban csak dematerializáltan, elektronikus formában jelennek meg. A fizikai értékpapírok tárolása leginkább bankokban, elszámolóházakban történik.

Egy adott társaság adott részvényei - fajtától függően - teljesen egyneműek, és ez lehetővé teszi, hogy központosított piacokon (értéktőzsdéken) kereskedhessenek velük. Ezek a piacok nem csak központosítottak, de szigorúan szabályozottak és igen jól szervezettek is. A megbízhatósághoz hozzájárul, hogy aki értékpapírt vásárol, csak megfelelő mértékű és előre biztosított fedezettel teheti. A vállalat tőzsdei bevezetéséhez és jelenlétéhez is feltételek teljesítése szükséges.

A részvényekkel tőzsdén kívüli (Over The Counter - OTC) piacokon is kereskednek, amelyekre általában lazább szabályok vonatkoznak. A nem tőzsdei társaságok papírjaival való kereskedés egyedi jogügyletek formájában történik.

A részvénytulajdonlás jövedelem megszerzése érdekében történik. A vállalat termelő vagy szolgáltató tevékenységének célja a profitszerzés, ez pedig az egy részvényre jutó könyv szerinti érték növekedésében (az ez által kényszerített árfolyamnyereségen), vagy osztalék kifizetés formájában jut el a részvényeshez.

Bizonyított tény, hogy a tetszőleges részvényekből összeállított portfólió hosszútávú hozama jelentősen meghaladja a kötvényhozamot. A kockázat is ennek megfelelően nagyobb.

A részvények fajtái

  • Törzsrészvény: a részvények alapértelmezett, és egyben legáltalánosabb típusa.
  • Szavazatelsőbbségi: a társaság nagy horderejű kérdéseiben a tulajdonosok szavazással hoznak döntést. E részvényfajta birtokosa a szavazásnál bizonyos mértékű előnnyel, esetleg vétójoggal rendelkezik.
  • Osztalékelsőbbségi: törzs-, valamint szavazatelsőbbségi részvény tulajdonosainál előbb kapnak osztalékot e típus tulajdonosai.
  • Átváltoztatható: más értékpapír előre meghatározott időpontban konvertálható részvénnyé (pl: kötvény).
  • Dolgozói részvény: kizárólag a részvénytársaság alkalmazottai tulajdonolhatják.
  • Kamatozó részvény: kamatokra, valamint osztalékokra jogosít.
  • Saját részvény: azon részvények, melyeket a kibocsátó vállalat maga birtokol.
  • Elővásárlást biztosító értékpapír (általában kötvény): tulajdonosai először részesülnek újonnan kibocsátott részvényekből.

A jelzáloglevél kizárólag a jelzálog-hitelintézet (jelzálogbank) által e törvény alapján kibocsátott névre szóló, átruházható értékpapír.
A jelzáloglevélre a kötvényről szóló jogszabály rendelkezéseit kell, bizonyos eltérésekkel alkalmazni.

A jelzáloglevél magyarázata egyszerű: a jelzáloghitelekben megtestesülő követelésekre vonatkozóan bocsátják ki. Ezeket a jelzáloghiteleket értékpapír formába "öntik". Tulajdonképpen a jelzáloglevél tulajdonosa közvetetten – jelzálog-hitelintézeten keresztül – jelzáloghitelt nyújt, amely hitelt a "bank" kezel, beszedi a tőke és kamat törlesztéseket, és ezek egy részét továbbadja a jelzáloglevél tulajdonosa számára szintén kamat, illetve a jelzáloglevél lejáratakor tőke visszafizetés formájában.

A befektetési jegy fogalma: a befektetési alap nevében (javára és terhére) – törvényben meghatározott módon és alakszerűséggel, sorozatban kibocsátott, vagyoni és egyéb jogokat biztosító, átruházható értékpapír.

Kötelező tartalmi kellékei

  • a befektetési alap megnevezése és a befektetési jegy sorozat megjelölése;
  • a befektetési alap fajtája (zárt végű, nyílt végű), típusa (nyilvános vagy zártkörű), futamideje;
  • a befektetési jegy névértéke, értékpapír kódja és sorszáma;
  • a tulajdonos neve;
  • a tulajdonosnak, illetve a birtokosnak a befektetési jegyhez fűződő, a befektetési alap kezelési szabályzatában meghatározott jogai;
  • a kibocsátás időpontja;
  • az alap kezelését végző befektetési alapkezelő cégneve és székhelye;
  • az alap kezelését végző befektetési alapkezelő cégszerű aláírása.

Hozam: egy pénzügyi terméken elért nyereség vagy veszteség.
Hozamnak nevezünk egy pénzügyi terméken elért nyereséget/veszteséget. Leggyakrabban a tartási időszak alatti teljes hozamot (Holding Period Return = HPR) számolják, ami megegyezik a tartási időszak alatti árfolyamnyereséggel és a tartási időszak alatt befolyt, az eszközből származó jövedelemmel (pl. osztalék, kamatbevétel stb.). 

Példa: Ha 100 forinton vettünk egy részvényt, amit 120 forinton adunk el, és közben 10 forint osztalékot fizetett ki a részvény, akkor összesen 30 forintot kerestünk 100 forinton, vagyis a hozamunk 30%.

Általában nominális hozamról beszélünk, azaz a tényleges elért hozamról, de lehet számítani reálhozamot is, ami a nominális hozam és az infláció közötti különbség (azaz az inflációt levonva a nominális hozamból, a pénzromlás mértéke fölötti hozamot mérjük), illetve relatív hozamot is, ami a nominális hozam és a benchmark közötti különbség (azaz a benchmark hozamot levonva a nominális hozamból, a termék hozzáadott hozamát mérjük).

Példa1: Ha a nominális hozamunk 9% volt, az infláció pedig 3%, akkor a reálhozamunk 6%. Ez egy leegyszerűsített, de a gyakorlati életben helytálló számítás. A teljesen helyes képlet (1+reálhozam)x(1+infláció)=(1+nominális hozam) lenne.

Példa2: Ha egy befektetési alap éves hozama 21%, a benchmark pedig 23%-ot hozott, akkor az alap relatív hozama -2%. Ez egy leegyszerűsített, de a gyakorlati életben helytálló számítás. A teljesen helyes képlet (1+relatív hozam)x(1+benchmark hozam)=(1+nominális hozam) lenne.

Kötvény vagy állampapír hozamszintje.

A "hozam" szó nagyon gyakran vonatkozik a kötvényektől elvárt hozamra is. Pl. amikor azt mondjuk, hogy a "hozamok estek", akkor a kötvénypiaci hozamokról van szó. Ebben az esetben a hozam alatt azt a hozamot értjük, amin a kötvény kereskedik, azaz a jelenlegi árfolyamon mekkora hozamot biztosít a kötvény. Alapvető összefüggés, hogy a kötvénypiaci hozamok esése, a kötvényárak emelkedésével, a hozamok emelkedése pedig a kötvényárak esésével jár együtt.

A vállalat a korábban megtermelt nyereségéből osztalékot (részesedést) fizet a tulajdonosai számára.

Minden részvénytársaság a közgyűlésen dönt a megtermelt nyereség egészének vagy egy részének osztalék formájában való kifizetéséről vagy eredménytartalékba való helyezéséről. Az eredménytartlékba helyezett összeget beruházásokra vagy későbbi akár osztalékok kifizetésére használhatják fel. Ha viszont osztalék kifizetéséről dönt a közgyűlés, abból arra minden jogosult részvényes (jellemzően törzsrészvényes) részesedik. Elképzelhető természetesen olyan szituáció, hogy több részvénysorozatot bocsátottak ki, és csak az egyik sorozat válik osztalékra jogosulttá, illetve, ha a társaságban osztalékelsőbbségi részvényesek is vannak, lehet, hogy csak ők kapnak osztalékot, de alapesetben minden törzsrészvényes jogosult az osztalékra.

Az hogy egy vállalat fizet-e osztalékot és hogy annak mértékét mitől teszi függővé, osztalékpolitikának nevezzük. Bizonyított tény, hogy a befektetők rendszerint az osztalékfizető, különösen az osztalékot emelő cégeket kedvelik az osztalékot nem fizető, vagy osztalékcsökkentő cégekkel szemben. Éppen ezért az osztalékpolitika változása igen nagy jelentőséggel bír a részvényárfolyamokra. Az osztalékfizetés képessége azt jelenti ugyanis, hogy a vállalat valóban készpénzt termel, bár igaz, hogy a magas növekedési üteme fenntartásához készpénzre is szüksége van a vállalatnak, azaz kevesebb osztalékot tud csak fizetni az expanzió időszakában.

Az osztalék mértékét több minden is meghatározhatja, de a leggyakoribb összefüggés, az ún. kifizetési arány (payout ratio), vagyis, hogy a megtermelt nyereség hány százalékát fizeti ki a cég osztalékként. Például egy cég folytathat olyan osztalékpolitikát, miszerint az előző évi nyereség 60%-át fizeti ki minden évben osztalékként. Más cégek azonban ennél bonyolultabb politikát folytatnak, és az optimális tőke/hitel arány függvényében határozzák meg osztalékukat.

Ingyen pénz nem létezik. Ha kölcsönveszünk pénzt, a hitelező kicsit többet kér vissza, mint amennyit kölcsönbe adott. Ez a kicsit több a kamatot jelenti, melyet az eredeti összeg alapján számítanak ki.

Hasonlóképpen, ha pénzt helyezünk el egy pénzintézetnél vagy befektetési szolgáltatónál, azt várjuk, hogy ezért cserébe kamatot kapjunk.

A kamatlábak kérdése mindig felmerül, amikor kölcsönt veszünk fel, vagy pénzt takarítunk meg.

A központi bankok a kamatlábakkal tudják befolyásolni a monetáris politikát, és kézben tartani különösen az inflációt, ezért a döntéseikre mindenki nagyon odafigyel.

Mit kell tudni a kamatlábakról?

A kamatlábaknak különböző típusai vannak

  • A jegybanki alapkamat az a kamatláb, melyen a bankok hitelt tudnak felvenni a központi banktól. Ez hatással van a kereskedelmi bankok kamatpolitikájára, de a kereskedelmi bankok saját kamatlábat állapíthatnak fel a hitelfelvevők és a betétesek számára.
  • Az egyszerű vagy nominális kamatláb a hitelként felvett vagy betétként elhelyezett eredeti összegen alapul:
    Egyszerű kamat = tőke x éves kamatláb x évek száma
    Ha például 1000 Euro értékű összeget takarítunk meg egyszerű éves 7%-os kamat mellett 2 évig, akkor összesen 140 Euro, vagy pedig évente 70 Euro értékű összeget kapunk kamatként.
  • Kamatos kamat esetében a kamatot minden évben a tőke, valamint a korábban felhalmozott kamat alapján számítják.
    Kamatos kamat = (tőke + felhalmozott kamat) x éves kamatláb
    A fenti példában tehát kamatos kamattal 70 Euro értékű összeget nyerünk az első évben, majd 79,80 Euro értékű összeget a második évben, mert az első évben kapott 70 Euro után is kapunk kamatot.

A kamatlábak lehetnek rögzítettek vagy változók. Megtakarítás esetén a kamatlábat gyakran az éves egyenértékű ráta formájában adják meg.

Hitel: A hitelszerződés alapján nyújtott szolgáltatás.Olyan pénzügyi művelet, amelynek során a hitelező lemond az áru, szolgáltatás azonnali kifizetéséről, vagy közvetlenül pénzt ad az adósnak, aki a hitelszerződésben foglalt határidőre kifizeti a megállapodott összeget, azaz a tartozását.

A hitel a pénzintézet által üzletszerűen (díjak, kamatok és egyéb költségek fejében) adott pénzösszeg, melyet az adós (az esetek túlnyomó többségében) részletekben köteles visszafizetni. Hitel igényelhető előre meghatározott céllal (áruvásárlás, ingatlanvásárlás), vagy cél nélkül (szabad felhasználás) is.

Személyi hitel: olyan hitel, melyet az ügyfél szabadon felhasználhat, a hitelösszeg bármire elkölthető. A hitelnek (a szabad felhasználású jelzáloghitellel ellentétben) nincs ingatlan fedezete. Ez esetben a hitelfelvevő csupán jövedelmét mutatja fel, ami egyben a hitel egyedüli biztosítéka. Amennyiben nem fizeti hitelét, a banknak jogában áll a bankszámlájára érkező fizetésből a törlesztőrészletnek megfelelő összeget terhelni. Átlagos futamidő 12-84 hónap és az igényelhető hitelösszeg általában 100.000-10.000.000 Ft között van.

Fajtái: áruvásárlási kölcsön, kishitel, személyi kölcsön…

Reál hitelek: a bankok a hitelnyújtás időpontjában speciális vagyoni fedezetet kötnek ki. 

Ilyenek lehetnek: kézizálog vagy lombard hitelek, cessziós hitelek, jelzáloghitelek…

Fedezettel biztosított hitel: Ebben az esetben a hitelező zálogjogot szerez az adós valamely ingó vagy ingatlan (ebben az esetben jelzálognak hívjuk) tulajdonára. Ha az adós nem fizet, akkor a hitelező érvényesítheti a zálogjogot a vagyontárgyra.

A vagyontárgy lehet ház, autó, gép stb. Leggyakrabban a fedezet éppen az a vagyontárgy, amelynek megvásárlásához a hitelt igénybe vették. Az olyan hitelt, amelynek fedezete (a tőkepiaci törvény alá tartozó) értékpapír, lombardhitelnek nevezik.

Zálogjog: korlátolt dologi jog, azon belül értékjog, amelynek célja egy követelés biztosítása a zálogjoggal megterhelt (lekötött) vagyontárgy értéke által. Dologi hitelbiztosíték. Zálogjogánál fogva a jogosult másokat megelőző sorrendben (rangsorban) kielégítést kereshet a lekötött vagyontárgyból.

A zálogjogosult (hitelező) csak annyiban gyakorolhatja kielégítési jogát, amennyiben ténylegesen fennálló követelése van a zálogkötelezettel szemben. A zálogtárggyal való helytállás terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására szolgál.

Jelzáloghitelek típusai

  • Lakáscélú jelzáloghitel – építkezés, új és használt lakásvásárlás, lakásfelújítás, korszerűsítés, bővítés, telekvásárlás, lakáscsere esetén áthidaló lakáshitel
  • Szabad felhasználású jelzáloghitel – a konkrét hitelcél megnevezése nélkül
  • Adósságrendező jelzáloghitel – fedezet nélküli hitelek (személyi kölcsön, áruhitel, hitelkártya, folyószámla-hitel, stb.) és ingatlan fedezete mellett felvett kölcsönök kiváltása

Fedezet nélküli hitel: az az ún. biankóhitel, amikor a hitel visszafizetése személyes biztosítékokkal fedezett, amely lehet munkabér, vagy más, olyan korábbi pénzügyi kapcsolat, ami a hitelező kockázattűrő képessége az adós személyével kapcsolatban még elfogadható mértéket mutat. A visszafizetésért az adós a teljes vagyonával felel.

Hitel költségei: a hitelező egy bizonyos összeget, értéket ad át egy bizonyos időre az adósnak, akinek erre az időre kamatot és költségeket kell fizetnie. A kamatok és költségek mértékét az egységes Teljes Hiteldíj Mutató rögzíti.

Ha a THM 0, akkor kamat- és költségmentes hitelről beszélünk. Ilyen hitelt általában akkor nyújtanak, ha a cél az üzleti forgalom élénkítése, minél több vevő megszerzése.

A hitel felvevője sokszor nem egyetlen adós, hanem több cég vagy személy. Őket együttesen kötelezetteknek nevezzük.

Kötelezettek típusai

  • adós – övé a tartozás elsődlegesen
  • adóstárs – a hitelfelvevő társa, leggyakrabban házastársa vagy családtagja, aki ugyanúgy felel a hitel visszafizetéséért, mint az adós
  • kezes – ha az adósok nem fizetnek, a hitelező tőlük is követelheti a tartozás megfizetését
  • dologi adós – olyan típusú kezes, aki nem felel az egész tartozásért, csak a tulajdonában lévő vagyontárgy vagy vagyontárgyak (az általa felajánlott fedezet) erejéig

Hitelezőnek nevezzük azt a magánszemélyt vagy céget, aki pénz, áru vagy szolgáltatási hitelt nyújt az adósnak. A hitelező a hitel nyújtásáért általában kamatot számít fel.

A kamat egyszerűen fogalmazva a pénz szolgáltatásainak az ára. A kamat fogalma szorosan összefügg a pénz időértékével. A pénz időértéke legegyszerűbben kifejezve annyit jelent, hogy egy forint „ma” többet ér, mint ugyanez az egy forint „holnap” (a „ma” alatt itt a jelent, míg a „holnap” alatt a jövőt kell érteni), mert a mai forint befektethető és kamatozik. 

Jegybanki alapkamat egy adott ország jegybankja által megállapított referencia kamatláb. A jegybanki alapkamat mértékének megállapítása hazánkban a jegybank időszakonként ülésező monetáris tanácsának feladata. Jegybanki kamatnak nevezzük azt a kamatot, amelyet a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizet az MNB-nél önként elhelyezett kéthetes futamidejű kötvényeik után. A kereskedelmi bankok a jegybanki kamat ismeretében határozzák meg betéti- és hitelkamataikat.

Hitelkamat: a felvett hitel után kamatot kell fizetni, ez a hitel ára. A kamatot a bankok éves szinten, százalékban adják meg, attól függetlenül, hogy a hitel visszafizetése havi gyakoriságú. A kamat mértéke a fennálló tőketartozás alapján kerül meghatározásra, így a futamidő előrehaladtával a törlesztőrészlet egyre kevesebb kamatot és egyre több tőkefizetést tartalmaz.

A hitel kamatát több tényező is meghatározza, így az, hogy milyen kamatperiódust választ az ügyfél, valamint az egyedi sajátosságok, a hitelbírálat és hitelcél függvényeben milyen kamatot határoz meg a bank.

Hitelbírálat, hitelcél: a hitel kamata alapvetően a hitelbírálat eredményétől és a hitel céljától is függ. A hitelbírálat során átfogóan megvizsgálja a bank, hogy az ügyfél sajátosságai, az ingatlanfedezet és az igazolt jövedelem alapján milyen kamat mellett adja a hitelt. Ez ügyféltől függően is eltérhet. Összességében minél nagyobb a bank kockázata az adott hitel esetében, annál magasabb a kamat is. Emellett szabad felhasználású, vagy hitelkiváltásra nyújtott hitelek esetén a kamat magasabb, mint a lakáscélú hiteleknél.

Rögzített kamatozású hitel: a hitel kamata a kamatperiódus végéig (3, 5, 10, 15, 20 évig) nem változik, vagyis a fizetendő törlesztő is ugyanakkora marad. A kamatrögzítés kiszámíthatóságot visz a hitelbe, így tudunk védekezni az emelkedő kamatokkal szemben, amelyek megdrágítják a hitel törlesztését.

THM: a teljes hiteldíj mutató rövidítése, ami egy százalékos formában kifejezett érték, és megmutatja, hogy éves szinten milyen költség mellett juthatunk hozzá az adott hitelhez. Nagyon sok költséget tartalmaz, viszont vannak olyan tételek, amit nem (pl. szerződésmódosítás díja). Minél nagyobb ez az érték, annál drágább a hitel, vagyis annál többet kell kifizetnünk a felvett hitelért cserébe. Érdemes hitelfelvétel előtt ezek alapján összehasonlítani a különböző ajánlatokat.

Tőketörlesztés, kamattörlesztés: a felvett lakáshitelt az esetek döntő többségében havonta, egyenlő részletekben fizetjük ki. A törlesztőrészlet két részből áll, az egyik a tőketörlesztés, míg a másik a kamattörlesztés. A tőke maga a felvett hitel nagysága, míg a kamat az, amit a bank felszámít a hitelért cserébe. Általánosságban a futamidő elején a havi kiadás nagyobb része a kamatokra megy el, míg később a tőke visszafizetése fog dominálni.

Változó kamat: valójában minden olyan lakáshitel, aminek a kamatozása a hitel futamideje alatt változhat (nem végig fix), az változó kamatozású. A lakáshitel kamata úgy számítandó ki, hogy a változó referenciakamathoz még hozzáadnak egy kamatfelárat. A referenciakamat a BUBOR szokott lenni. Ha változik a kamatozás, akkor a hitel törlesztőrészlete is, így korántsem mindegy, hogy mit választunk. A legjobban akkor tesszük, ha legalább 3 évre rögzített kamatú hitelt választunk, mert akkor legalább 3 évig bebiztosítjuk magunkat.

Referenciakamat: a kamatperióduson belül a hitel kamatát egy referencia kamathoz is igazíthatja a bank. A referenciakamat lehet állampapírok kamata, bankközi kamat, vagy egyéb előre meghatározott érték. Jellemzően hazánkban a referenciakamat a 3, 6, vagy 12 havi BUBOR, államilag támogatott hitelek esetén pedig az 1 vagy 5 éves állampapír átlaghozam. Ez annyit jelent, hogy változó kamatozású hitel kamata két részből tevődik össze: a referenciakamatból, illetve az e felett fizetendő kamatfelárból. Így a hitel kamata a referencia kamat mozgásával együtt változik, de csak kamatperiódus váltáskor, azaz 3, 6, 12 havonta, illetve 1, 5 évente.

Kamatfelár: A hitel kamatát referenciakamathoz is igazíthatja a bank. Ilyen referencia kamat például a 3, 6, vagy 12 havi BUBOR, államilag támogatott hitelek esetén pedig az 1, 5 éves állampapír átlaghozam. Ez annyit jelent, hogy a fizetendő éves kamat a referenciakamat és a kamatfelár együttes összege. Így a hitel kamata a referenciakamat mozgásával együtt változik, de csak kamatperiódus váltáskor, azaz 3, 6, 12 havonta, illetve 1, 5 évente.

BUBOR: a BUBOR, vagyis a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatláb, azt a kamatot foglalja magában, amiért a kereskedelmi bankok egymásnak hitelt hajlandók adni különböző futamidőre. A hitelszerződésben gyakran találkozhatsz vele, ugyanis a rövid kamatperiódusú hitelek kamata a BUBOR értékéhez igazodik (például BUBOR + 3%).

Kamatperiódus: a jelzáloghiteleket alapvetően két csoportba lehet sorolni, ha a hitel kamatozásáról van szó. 

A változó kamatozású, vagy rövid kamatperiódusú hitelek azok, melyek esetében 3-6-12 havonta megváltozik a hitelkamat és így a törlesztőrészlet is. Ebben van egy változó mértékű referenciakamat, ami felett rögzített mértékű kamatfelárat fizet az adós (például BUBOR + 3%-ot).

A másik csoportba a fix kamatozású, vagyis hosszú kamatperiódusú hitelek tartoznak. Ide azokat a hiteleket soroljuk, amelyeknek meghatározott időszakig (3, 5 ,10, 15 év, vagy a hitel teljes futamideje alatt) nem módosulhat a kamatozásuk. Előnyük, hogy elkerülhető velük a változó kamatozású hiteleknél felmerülő kamatkockázat, viszont jellemzően a bank által megszabott kamat is magasabb az esetükben.

Futamidő: A futamidő a hitel folyósítása és lejárata közti időszakot jelöli, vagyis ami alatt a hitel teljes összegét teljesítenie kell a bank felé. A futamidő hossza meghatározza, hogy mekkora lesz az Ön által fizetett törlesztőrészlet, és így azt is, hogy mekkora hitelt vehet fel. Minél hosszabb a futamidő annál kisebb a törlesztő így annál nagyobb hitelösszeg fér bele a jövedelmébe, ugyanakkor tovább is fizeti a kamatokat, ezért a bank felé visszafizetett összeg is nő a futamidővel.

KHR (Központi Hitelinformációs Rendszer): A KHR a hazai pénzügyi intézmények kezelésében álló hitelinformációs adatbázis, amely hozzájárul ahhoz, hogy a hitelt nyújtók felmérjék a hitelt igénylők hitelképességét. Ezáltal a hitelezési kockázatok összességében csökkenhetnek, a felelős hitelezési tevékenység könnyebbé válhat, és mindez gyorsíthatja és kedvezőbbé teheti a hitelfelvételt.

A lakossági KHR mind a pozitív hiteltörténetet, mind a negatív információkat (mulasztások, visszaélések, csalások), mind pedig az adósságrendezési eljáráshoz kapcsolódó információkat képes rögzíteni.

JTM (jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató): az alábbiak szerint számított mutatószám, amely az ügyfélnek a hitelnyújtást követően fennálló havi adósságszolgálata és az igazolt havi nettó jövedelmének hányadosa azzal, hogy adóstársak esetén valamennyi adóstárs havi adósságszolgálata és igazolt havi nettó jövedelme összesítve értendő.

JTM = havi adósságszolgálat / igazolt nettó jövedelem

Igazolt jövedelem: egy naptári hónapra vonatkozik, 30 napnál nem lehet régebbi.

Önerő: az ügyfél saját forrása a felvenni tervezett hitelen kívül. Általában ingatlan célú hiteleknél használjuk.[6] Az önerő lehet készpénz, munkáltatói kölcsön, állami támogatás, bankbetét vagy lakástakarékpénztári megtakarítás, és ezek kombinációja is.
Önerőnek nevezzük tkp. a vételár és a kölcsönösszeg közti különbséget. Építési hitel esetén a telek értéke, a már befejezett és kifizetett munkák is önerőnek számítanak. Továbbá az előre megvásárolt, az építkezés helyszínén tárolt, de még nem beépített anyagok is önerőnek minősülhetnek. 

Az önerő megfizetése minden esetben meg kell, hogy előzze a kölcsön folyósítását. Az önerőt igazolnia kell a hitelkérőnek. (A hitelező figyelembe veheti, hogy pl. több éves szerződések esetén a hitel felhasználásának megkezdésekor még nem áll a hitelkérelmező rendelkezésére a teljes önerő, hanem a felhasználás ideje alatt folyamatosan áll majd rendelkezésére, pl. a bankszámlájára rendszeresen, igazolhatóan befolyó pénzösszeg formájában.)

Hitelbiztosítéki érték: a hitelbiztosítéki érték számítása előtt azt kell meghatározni, hogy mit is jelent maga a hitelbiztosítéki érték fogalma. Jelzáloghitelek fedezeteként felajánlott ingatlan hitelbiztosítéki értéke alatt az óvatos becslés alapján megállapított értéket értjük. A hitelbiztosítéki érték tehát azt a minimális ingatlanértéket jelenti, amennyiért az ingatlan értékesíthető az adós nemfizetése illetve végrehajtás esetén.

A hitelbiztosítéki érték számításának alapja a forgalmi érték, annak bizonyos százaléka adja a hitelbiztosítéki értéket. A HBÉ (hitelbiztosítéki érték) jellemzően a forgalmi érték 70-90%-a. Mértékét befolyásolja az adott ingatlan földrajzi elhelyezkedése, műszaki állapota, típusa, értékesíthetősége.

A hitelbiztosítéki értéket az értékbecslő állapítja meg. A HBÉ számításakor az értékbecslőnek mindazon kockázatokat figyelembe kell vennie, melyek az ingatlan értékét befolyásolhatják a jövőben.

Megyei jogú városban vagy megyeszékhelyen található ingatlan esetében általában 10%-ot von le az ingatlanszakértő a forgalmi értékből. Ha kisebb városról van szó, akkor 15-20%, egyéb települések esetében pedig 25-30% kerül levonásra.

A legtöbb bank az ingatlan hitelbiztosítéki értéke alapján hagyja jóvá a maximálisan felvehető kölcsön összegét. A jelzáloghitel típusától függ, hogy a HBÉ hány százaléka vehető fel. Lakáscélú jelzáloghitelek esetén a hitelbiztosítéki érték 70-80%-a, míg szabad felhasználású jelzáloghitelek igénylésekor általában a hitelbiztosítéki érték 60-70%-a nyújtható.